Tisztelt Grand Tours!
Tisztelt utasok/leendő utasok!
Tisztelt Nagy Sándor!
Immáron nyolcadjára utaztunk az irodával, de sajnos el kell mondjam, hogy efféle atrocitás még sosem ért minket. Az első gond már akkor kezdődött amikor az utolsó hetet nem indították és így egy héttel hamarabbra kellett szerveznie 16 embernek a szabadságolását. Ebből adódóan 9 főre redukálódott a csapatunk. Békéscsabai feszállásunk során jött a következő probléma. A busz ami jött Békéscsabára értünk, Kefalóniára ment tovább és emeletes volt, nem volt teljesen teli utasokkal. Mi Zakynthosra utaztunk 9-en és voltak felszállók (2-3 fő) még Békéscsabáról. A sofőrök szépen pakolni kezdték a bőröndjeinket, amikor is szembesűltek, hogy nem férnek be a csomagok a busz csomagterébe. Jelzem, a busz nem volt teljesen teli és már nem fért fel 9 illetve még 2-3 fő csomagja!!! Ezért a hátsó lépcsőfeljáróra próbálták betenni, amikor egy hölgy, aki az etikát nem ismerve, így be sem mutatkozva, irányítgatott, fontoskodott és problémázni kezdett a csomagjainkon, hogy miért is nem fér bele a csomagtérbe! Mint utóbb kiderült, az a bizonyos hölgy aki be sem mutatkozott Rácz Gáborné szállításvezető volt. A mérleget elővetette és megmérette a csomagjainkat. Kérdem Én, hogy miért csak a mienket? Nah, egyik csomagból ki a másikba próbáltuk a súlyt eloszlatni. Sikerült, végre indúlhattunk tovább. Ekkor már a bőrőndjeink szerte szét voltak a buszon. Szegeden jött az átszállás, amikor a rengeteg utas és csomag közül kellett a sajátjainkat megtalálni. Zakynthosra szállásra kipakolva szembesültünk, hogy az egyik csomagunk ottmaradt a nagy pakolásba (ami még Békéscsabán történt) Szegeden.
Ezt már csak a rossz idő fokozta. 1 hétig egyfolytában esett, sőtt ömlött az eső!!! Szuper nyaralás, végül az utolsó nap élvezhettük csak a meleget. A csomag ami időközben kiderült, hogy a kefalóniás buszon maradt azt valahol hazafelé egy megállóhelyen visszakaptuk.
A hab a tortán az az volt, hogy hazafelé félúton a busz szembesült, hogy egy utasnak semmilyen személyi irata nem volt, mert elvesztette Görögországban. Ez bárkivel sajnos előfordúlhatott volna, így le a kalappal az 70 utastól, aki nem "zsibongott" emiatt. Szóval 2 határt sikeresen átlépve, de megbukva a szerb-magyar határon, amikor a vámos feljött a buszra... A többit mindenki gondolhatja. Félreállt a busz és 1.5 órát vártunk, amikor megoldódott a helyzet és indúlhattunk Szegedre.
Le a kalappal a buszsofőröknek, akik megértőek, türelmesek és segítőkészek (Szép Károly és csapata). SZÉP VOLT FIÚK!
Azért nem adjuk fel, menni fodunk még, ennyi kis "semmiség" nem rontotta el a kedvünket a további utazástól.
Köszönet még Kovácsné Borinak! Millió puszi!! Kitartást mindenkinek. Azért reméljük a jövőben a szállításvezető nem lesz ott a buszon :-D
Üdvözlettel: Domonkos Diána és csapata
