TISZTELT GRANDTOURS!
Szeretném véleményemet elmondani a 2012 szeptember 14 – 23. –ig tartó SPERLONGAI úttal kapcsola-tosan.
Tetszett az út. Remekül, jól volt szervezve, tervezve. Mindent megkaptunk, ami elvárás csak lehetett egy ilyen úttal kapcsolatosan.
Kiemelném a buszvezetők teljesítményét. Egy ilyen úton, amely kb. 4 500 km – es út volt és mindezt a két sofőr a Zoltán és Csaba tette egy koccanás nélkül – hallatlan türelemmel. Én bizony Nápolyban, a helyükben otthagytam volna a buszt – olyan erős idegi megterhelés hárult rájuk. Szó nélkül jó kedéllyel álltak helyt. Hivatottak voltak a rendet, fegyelmet megtartani, hiszen 50 utasról volt szó.
Az idegenvezető Jóska hallatlan intelligenciája, szervező képessége hogyan is, melyik lenne a legtelje-sebb helyesebb elgondolás? semmi kívánni valót nem hagyott maga után. Szinte teljesen rábízhattuk ma-gunkat. Akik ráfigyeltek szinte sohasem tévedtek el. Mindent igencsak szájbarágósan elmagyarázott. Közvetlen természete nem éreztette hogy Ő a vezér. Sokan tanulhatnának tőle. Ha segítségre volt szükség bármiben – ha lehetett és az idő is megengedte – az utasoknak eleget tett. Nagy teher 50 embert irányítani össze fogni értük felelősséggel tartozni. Mindenhová ahová csak lehetett eljutottunk.
Én magamban kicsit kételkedtem fizikailag képes, lehetek egy ilyen útra (62 évesen)?, amire utólag azt mondhatom bátran teljesíthető. Kicsit nehezen szántam rá magam az útra, és nagyon jó hogy megtettem. Ma már azon csodálkozom mitől tartottam. Akik járták már ezt az utat elmondták nem kényelmes gyalog-túra, de hidd el, megéri, mert rengeteg szépséget nyújt. Így van!
Üzenem ezt azoknak, akik esetleg kételkednek. Tegyék meg. A legidősebb csoporttársunk 82 év feletti hölgy volt és azt sem tudtuk ott van e, mert szó nélkül problémák nélkül mindenhová elment, sohasem tévedt el, pedig abban az iszonyú tömegben emberáradatban ez könnyen megeshet. Egyet kellett agyilag tenni. Megfogadni az idegenvezető útmutatásait és lehetőleg követni Őt. Persze nem olyan ijesztő ez, hi-szen sokszor lehetőség nyílott kiengedni, eltávolodni (az ésszerűség határáig) a csoporttól, élvezni kicsit a magányt, vagy meghitt együttlétet a társakkal.
Az apartman kiváló volt tágas kényelmes. Hatalmas szoba, konyha, fürdőszoba, előtér. Az apartmanok annyira elszeparáltak voltak, hogy azt sem lehetett tudni ki volt a szomszéd. A nappalinak használható előrész kényelmessé, élvezetessé tették az ottlétet (talán ha az asztal fölött, ha egy napernyő lett volna, akkor komfortosabb lenne – védene tűző nap ellen esetleg a csepergő eső ellen, mert bent étkezni 2 főnek kicsit kényelmetlen, de nem lehetetlen). Elhelyezése az egész apartman telepnek csodálatos – mivel ma-gaslaton volt ezért bármikor élvezhető volt a bennünket körülvevő panoráma a tengerrel. Magasan voltuk. Ott a legszükségesebb ellátás megvolt. A kis helyi busz, amely gyakran közlekedett a szimpatikus olasz fiatalemberrel kényelmessé tette a tengerre való lejutást – ingyen!
Számoljunk is egy kicsit! A minket levivő – hazahozó (GrandTours) autóbusszal jártuk be a programokat, amely benne volt az utazás árában – akkor drága ez az út? Na jó persze értem én!
Nehéz kitérni minden apró részletre, ami talán természetesnek tűnik, de ha utólag elgondolkozunk, akkor sok pozitívat kell magunknak összegyűjteni. Milyen természetes volt Rómában egyik tömegközlekedésre felszállni, eljutni az adott helyre. Hipp – hopp. Belegondoltam, ha egyedül mentem volna mennyi min-denre nem lett, volna időm – míg ezeket kikutatom. Bizony! De még ott a többi út is.
Én, aki eléggé már talán kissé nehezen viseli a bonyodalmakat, azt mondhatom de, örülök hogy elmen-tem.
Nos kedves GrandTours azt hiszem minden elfogultság nélkül, mondtam ezeket. Hála azért is, mert meg-oldották, hogy ne egyedül legyek viselve ennek anyagi terheit is, remek társat kaptam. Bízni kell a sze-rencsében. Olcsóbb és kellemesebb is lett az utam.
Az elválasztási hibák a Word - ből való kiemelés miatt keletkeztek.
Üdv.: Lipcsei Gusztáv
