A 23 500 lakosú város a Balatonból kifolyó Sió torkolata köré épült, 17 km-es partszakaszával a tó leghosszabb települése. Pezsgő életű, forgalmas üdülőváros, lakossága nyáron megötszöröződik.
1891-ben Glatz Henrik vezetésével megalakult a Siófok Balatonfürdő Rt. A részvénytársaság megvásárolta a fürdőjogot, és az építéshez, parkosításhoz szükséges 60 hektárnyi területet. Megkezdődött a nagyobb szállodák építése is. Az új fürdőtelepet 1893-ban nyitották meg, ekkor kapta a "gyógyfürdő" elnevezést is. Siófok kikötőjében a legnagyobb a balatoni hajóforgalom. Érdekesség a kikötővel egybeépült Sió-zsilip, amellyel a szakemberek a folyó vízszintjét szabályozzák. A kikötőtől nyugatra, közvetlenül a tó partjára épült a Meteorológiai Obszervatórium.
A település központjában magasodik a víztorony, a város 45 méter magas jelképe, melyet 1912-ben építettek. Innen nem messze, a Fő téren áll a Dél-Balatoni Kulturális Központ és a Polgármesteri Hivatal épülete. A Fő utcán található római katolikus templom 1903-ban épült. Az Oulu parkban sokan csodájára járnak a különleges szépségű faszerkezetű evangélikus templomnak, mely Makovecz Imre alkotása.
A városban fesztiválok, koncertek, sportesemények, kiállítások váltják egymást.
