Sziasztok! Tényleg nincs homok egyik strandon sem. Inkább nagy szemű kavics. A városi strandon van valami nagy szemű homok féle, de tuti, hogy azt oda hordták, nem csak úgy van ott. Valtoson is kisebb-nagyobb kavicsos, süppedős. Az volt a nagy szívfájdalmam, hogy nem lehet a parton sétálni, mert bokáig süppedsz a kavicsban, borzasztóan kikezdte a lábam és mellesleg eszméletlen fárasztó mutatvány. Elfelejtettem írni, hogy a kis szigetre, ami várossal szemben van, nyugodtan át lehet úszni. Igaz, mikor odafelé úsztunk még nem láttuk, hogy van egy homokos ösvény is, ahol nem kell a sziklák felett úszni. Süni van rendesen a sziklás részeknél. A párom is bele rugott egybe úszás közben, de szerencsére csak három tüsi állt bele a nagy lábujjába, amiket szerencsésen el tudtunk távolítani. A sziget széléhez a nagy kövek felett úszva érkeztünk, ahol teljesen bepánikoltunk, mert már szinte a hasunk akt érte a víz így láttuk, hogy alattunk minden tele van sünivel, rajtunk persze cipő nem volt. Az volt a szerencsénk, hogy a sziget partján állt egy fiatal srác, aki mutogatott az öböl sarka felé, ahol a kis fehér kápolna van, hogy oda ússzunk át. Ott tiszta homok volt minden, így szerencsésen- a három tüskét kivéve- partot értünk. A szigetről mivel magasan van, tisztán láttuk, hogy a víz alatt hol van a biztonságos, homokos ösvény. Ha a városi partról elindulsz háttal állva a Zorbas étteremnek, és nyílegyenesen megcélzod a kis fehér kápolna felőli szélét a partnak, akkor baj nélkül átsétálhatsz, néhol kell csak úszni. Lábbelit valahogy vigyetek át a szigetre, mert tele van tűlevéllel és sziklákon kell mászni a kilátókig. Mi egy nagy felfújható rácsos aljú úszógumiba ültettük bele Milánt, mellé a lábbeliket és szépen átlökdöstük magunk előtt a szigetre. Az utolsó pár nap láttunk búvárokat is. Úgy láttam, hogy a Kryoneritől haladva a kis öböl felé az út bal oldalán van egy kis fehérre festett házikó, amire semmi nem volt kiírva, oda mentek vissza a búvárok.
