Kösz, Sándor! Mi is pont augusztus végére foglaltunk (18-25) a 203 szobába, kérdésem, mennyire voltak akkortájt melegek az éjszakák, szükség volt-e klímára, vagy meg lehetett lenni nélküle? Mekkora volt a zsúfoltság a strandokon, melyikre érdemesebb lemenni, illetve szivesen fogadnék egyéb infókat is. Üdvözlettel: Forrai Ferenc
Épp a 203-ban voltunk mi is, épp ebben az időszakban.
Ha délután "behűtöttük" egy kissé a szobát - 25-26 fokra -, kibírtuk az éjszakát, de kellett a klíma. A városi strand nagyon zsúfolt, amolyan szardíniás doboz, ezért mi ki sem próbáltuk. A Valtoson strandoltunk és áthajókáztunk a Lichnosra. Mindkettőn béreltünk napozóágyat és napernyőt, talán 7-9 euró volt két ágy ernyővel... Az ember odamegy, elfoglalja az ágyat és majd egyszer csak jön valaki, aki beszedi a pénzt. A Lichnoson vannak éttermek, ahol nem drágábban, mint Pargán meg lehet ebédelni. A vízi taxizással együtt egy jó kis napi program lehet a Lichnos. Másik - szerintem - ajánlott egyéni program a vízimalom. Egy háromnegyed órás Dotto-s zötykölődés után megérkezünk a hatalmas platánfák alatt épült malomhoz, ahol végigvezetnek bennünket és megmutatják a malmot működés közben is. Utána elsétálhatunk egy kecskeösvényen egy kicsi vízeséshez. Sajnos ez utóbbi környéke kissé szemetes, de maga a vízesés szép. Séta közben, ha szerencsénk van az út széli fügefákon találhatunk érett fügét.
A malomnál van egy büfé, ahol üdítő, jégkrém kapható. Aztán érdemes még megkeresni Pargán az olajütő múzeumot. Ha felmegyünk a várhoz vezető lépcsőn kb. félútig - vagy egy kicsit tovább - keressünk a mellékutcák sarkainál egy zöld táblát. Ez a tábla és még néhány, egyenesen odavezet a múzeumhoz. A belépő 3 euro/fő, a berendezések, eszközök pedig számokkal vannak ellátva, így nyelvismeret nélkül is nyomon követhetjük az olajbogyó útját. Egy kisfilmet is megmutatnak nekünk az olajbogyószüretről és feldolgozásról. Érdekesebb, mint ahogy hangzik.
Végül egy termékbemutatón vehettünk részt, ahol végigkóstolhattunk néhány típusú olíva olajat, amiket helyben meg is vásárolhattunk. Egy laza délutáni programnak tökéletes. A parti sétány esténként nyüzsgésig megtelt, néha számunkra már kissé fojtogatóan is. Láttunk bábosokat, "gyorsfestő" művészeket, villogó izéárusokat. A sétány mellvédjén, ahol az éttermek felszabaduló helyeire várakozó vendégek várakozhatnak párnákon ücsörögve, a szabad helyeken gyerekek kagylókat árulnak néhány centért. A fent vár mögött/mellett van egy bár, ahol lehet enni, inni, de a lényeg, hogy a teraszáról nagyszerű kilátás nyílik a város kikötőjére. Egy hideg ital mellett el lehet nézelődni egy darabig. Mindenképpen meg kell keresni Pargán a 33 nevű gyros-ost. Azért 33 a neve, mert a tulaj - Krisztosz - épp krisztusi korba lépett, amikor megnyitott.
Most olyan 50 és 60 között lehet... Saját bevallása szerint szereti a magyarokat, de gyanús, hogy minden más nációt is, attól függően, ki kérdezi.
A gyros mellett érdemes megkóstolni az omlettjét is. A parti sétány tavernáiban nem ettünk, nekünk nem jött be a "kézen foglak, behúzlak az étterembe" marketing fogás. A belváros egy kicsi, eldugott tavernájában ettünk, aminek Hani volt a neve. A mama főzött, a lánya és a fia volt a felszolgáló. Családias hangulatú, csendes kis hely, egy pici terasszal és házias ízekkel. Most így hirtelen ennyi jutott eszembe... Szép hely Parga, látni kell!
